• 1

    1

  • 1

    1

  • 1

    1

  • 1

    1

A helyi fazekasságról

A Rábaköz a Rába, a Rábca és a Répce folyók között elterülő öntésterület, a Kisalföld egyik legtermékenyebb és legsűrűbben lakott vidéke. Csorna, amely már a  középkorban mezővárosi rangra emelkedett, a Rábaköz egyik mezőgazdasági és kereskedelmi központja.

A csornai fazekassággyökerei a közeli fazekas faluból, Dörből erednek, fazekasink ugyanis e kis faluból települtek át városunkba. Dörben több évszázados múltja van a mesterségnek, egy időben, amikor a falu lakosságának nagy része a korongot hajtotta, kisebb fazekas központnak számított.

A feltételek Csornán is adottak voltak, ugyanis a város területén jó minőségű agyagot lehetett bányászni. Az agyagbánya mellett már a XIX. század közepén téglaégető működött. Az első fazekas mégis csak a századfordulón telepedett le a városban. Ebben az időben sok ősi fazekas dinasztia sarja vándorolt el Dörből a megye különböző részeibe. Valószínűleg kedvezőbb feltételek mellett folytathatták mesterségüket a kereskedelmi állomásokká fejlődött városokban, mint a világtól elzárt szülőfaluban. Csornán ekkor már rendszeresen tartottak heti és havi élénk forgalmú vásárnapokat, és országos vásárokat is, melyekre az ország minden tájáról, de még a határokon túlról is érkeztek sátorozó kereskedők, és vándorkereskedők, akik a helyi iparosok áruit vásárolták. Már az 1800-as évek közepén sorra nyíltak a szatócsboltok, a városnak ekkor két tágas piaca volt, vasúti csomópont, és így a Rábaköz egyik centruma lett.

Az első fazekast, Szabó Jánost később még két döri mester követte családostól Csornára: Völcsey Kálmán, akinek fia, Völcsey Antal is folytatta a mesterséget. Műhelyükből hagyományos munkák kerültek ki. Értékes, egyedi darabot nem sikerült felkutatni tőlük, konyhaedényeikből pedig csak néhány maradt fenn az utókor számára.

A háború után Völcsey Sándor és fia, Völcsey József telepedett le a városban. Ők munkájuk során szintén ragaszkodtak a hagyományokhoz. Az általuk készített edényeket azonban még ma is sok helyen megtalálhatjuk a múzeumban éppúgy, mint a mai lakások díszeiként.

Az agyagművesség tehát nem túl régi keletű Csornán, kialakulását is külső hatások befolyásolták. Mégis, néhány évtized alatt kialakult itt az a fajta kerámia, amit már jellegzetesen csornainak tekinthetünk.

Ezen a vidéken a század elejéig csak egyszerű, szinte teljesen díszítetlen konyhai edények készültek. Ekkor azonban az élénkülő kereskedelem hatására, másfajta edényeket, díszkerámiákat is megismertek az emberek. Valószínűleg a hagyományos konyhaedényekkel telített piac, és az újfajta, díszesebb edények iránt megnövekvő kereslet tette lehetővé a fazekas számára a kísérletezést, a hagyományost felváltó, festett és írókázott díszkerámiák készítését. Szabó János merészen alkalmazta a környék fazekasai előtt eddig ismeretlen mázakat és motívumokat. Ő volt az egyetlen az idetelepült döri mesterek közül, aki a hagyományostól formailag és díszítésben teljesen eltérő edényeket készített.

Ezek közül a régi csornai edények közül ma is nagyon szép, értékes darabokat találhatunk a múzeumban, a katolikus általános iskolában és néhány magángyűjteményben.

Elérhetőségek

Ángyán Csilla fazekas

9300 Csorna, Kórház u. 8.

+36 96 262 118

+36 30 501 1062

angyan.csilla@t-online.hu

https://www.facebook.com/angyancsilla