Ángyán Csilla vagyok, fazekas, népi iparművész. 1989-ben kezdtem el a fazekas mesterséggel ismerkedni Völcsey József irányítása mellett. 1990-92 között a Kaposvári Iparművészeti Szakközépiskolában tanultam, majd egy évig a döri Völcsey Lajos fazekas műhelyében inaskodtam. Tanulmányaim befejezése után 1994-ben megnyitottam saját műhelyemet Csornán.
1996-tól a Megyei Népművészeti Egyesület tagja vagyok.
2004-ben megszereztem a Népművészet Ifjú Mestere címet, majd 2006-ban a Népi Iparművész elismerést is.
Munkáimat több közös és önálló tárlaton mutatták be, amelyek közül kiemelendőek az Élő Népművészet, az IPOSZ Képzműves Kiállítás és az Országos Fazekas Pályázat.
2014-ben Budapesten a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban Magyar Kézműves Remek Díjjal ismertek el, megkaptam a Csorna Városért emlékérmet, és ugyanebben az évben az Emberi Erőforrások Minisztériumának elismerő oklevelét a rábaközi fazekas hagyományok ápolásáért.
Munkásságom, illetve a csornai fazekasság 2014-ben felkerült a megyerikumok listájára.
Hogyan lettem fazekas
Talán már azelőtt eldőlt, hogy 1989-ben beléptem Völcsey József fazekasműhelyébe. Az ugyanis, hogy fazekassággal szeretnék foglalkozni, nem egy hirtelen született döntés volt, hanem sok apró lépés vezetett el odáig. Mint egy kirakós játék darabjai, úgy álltak össze egymás után a részletek, amik engem efelé tereltek. Előtte is nagyon szerettem rajzolni (és jól is ment), barkácsolni, agyagozni, "kreatívkodni". Kamaszkoromban gyűjtögetni kezdtem a szép régi cserépedényeket (a régi tárgyak azóta is vonzanak), érdekelt a néprajz és a művészettörténet.
És azután a fazekasműhelybe lépve azonnal magával ragadott az agyagillat (Balaton-illat!), a formázás, korongozás tudománya pedig örökre elvarázsolt.
Csornáról Kaposvárra vezetett az utam, ahol a szakmát kitanulhattam. (Akkor még nem volt közelebbi szakképzés.) Tanulóéveim alatt a döri Völcsey Lajos műhelyében inaskodtam. Ebben az évben került a kezembe a Néprajzi Múzeum pályázati felhívása. Mivel nagyon kevés adalékot találtam a helyi fazekasságról (csak Sergő Erzsébet tanulmányát a döri fazekasságról), úgy éreztem, fontos lenne összegyűjteni a még fellelhető helyi anyagot, és belevágtam. A jó fél évig tartó gyűjtőmunka után összeállt a pályamunkám (mely azóta is bővül), ami országos II. helyezést érdemelt. Ez lett azután az alapja a későbbi munkámnak, volt miből meríteni már a kezdetekkor és azóta is.
Az iskola végeztével komolyan gondolkodtam azon, hogy néprajz szakon folytatom tanulmányaimat, de választanom kellett, és én a műhelynyitást választottam, mert akkor volt rá lehetőségem és mert ezt akartam igazán csinálni. 1994-ben kezdtem önálló műhelyemben a fazekas mesterséget.
1996-tól tagja vagyok a Megyei Népművészeti Egyesületnek - ma Kisalföldi Népművészek Egyesülete -, elkezdtem zsűriztetni a munkáimat és országos pályázatokon részt venni.
Kezdetben az volt minden vágyam, hogy saját részre készíthessek szép kerámiákat. Mára ez annyiban változott, hogy megrendelésre dolgozom (mások örömére is), de igyekszem minden darabot olyan igényességgel megalkotni, mintha saját magamnak készíteném.